Mai lecke

/for an English excerpt please scroll down/

Az Advent a várakozás időszaka – már annak, akinek. Nekem az Advent előtt is várakozással teltek napjaim.

Napról-napra egyre elkeseredettebben nyitottam a levélszekrényt munka után hazaérve. Napról-napra csalódnom kellett.

Az eleinte még csak homályos sejtés lassacskán sziklaszilárd bizonyossággá kezdett összeállni és az elmúlt hét közepén szívem mélyéig hatolt Bástya elvtárs hangja: “Én már szart érek?”

Aztán a csütörtök délutáni vastag felhők mögött megbúvó nap sugarai megmelengették postaládám befagyott zárját és ígéretes fehérség sejlett fel… mármint a postaládában. Aztán a fejemben… mármint egy kérdés kezdett kibontakozni: Hát mégis…

– Fontos vagy! – felelt elmém a befejezetlen kérdésre.

– Megérkezett! – mondta ki izgatott nyelvem.

– Számítasz! – szisszent fel szívem egyre hevesebben verve a feladó nevét olvasva.

Aztán tekintetem lejjebb siklott és a címzettet olvasva szinte sírva sikkantottam fel

Becses nejem számára érkezett a felkérés, hogy ossza meg véleményét nemzetünk jövőjét meghatározó jelenéről.

Szóval mégsem vagyok első az egyenlők közt? Másodrendű állampolgár lennék?

Kétségek közt hánykolódtam. Aznap nem igazán tudtam őszinte mosollyal feleségem szemébe nézni. Hisz ő lett primőr, tőle szeretnék tudni hogy hogyan védhetjük meg a szurevenatást, szurevetanást, szupraveretést, vagy azt a hogyishívják szuverénizét…

Másnap fejfájással ébredtem és szinte mindenkivel összeszólalkoztam a munkahelyen. Éreztem a sebezhetőségemet, mintha meztelen lennék és mindenki az önrendelkezésemet veszélyeztetné. Csak estére tudtam lenyugodni, mikor már felbontottam a saját, névre szóló borítékomat.

Hazám rég nem köztársaság
a ‘lángoktól ölelt kis’, csak
rablók s birkák társasága
lakja, hadurak gyarmata.
Felköpünk és nagyjainkat
hazudtolva aláállunk.
Kik itt élnek láncba s haltak:
szolgaföldben lesz a sírunk.

###
https://brainmincer.wordpress.com/2023/09/23/vedjen-meg-valaki/

Todays’ takeaway

Hungarian government runs surveys time to time, asking people on topics seem to be quite important… instead of referendum… they call it ‘National Consultation’.

For outsiders this may seem to be a useful and caring actions.

But in real it requires huge money to send out letter to each and every citizen… by letter I mean classic, posted, printed letter in envelope to hand… format is specific, not A4, so costs a bit more… you are three in a household, you get three…

The result does not oblige the government to do anything as (1) it is hard to announce a clear result having 10-14 questions with yes/no answers that ends in competitive outcomes, (2) all is just popular, vote-chasing action, (3) questions are simplifying comlex topics, and (4) go against EU/UN/NATO/etc. aspirations and goals.

All of these for just (1) to convince less educated people in challenging life situations of a caring government, (2) to warn the weak opposition parties that the governing party is still strong, and (3) to support close friends with the money spent on the project as the circle of possible suppliers, service providers is small and closed.

This post wanted to be a funny reaction… maybe it’s funny just for me… doesn’t matter I’ll cry and laugh then alone 🙂

Hungary is not Republic
anymore. Rather ‘less public’.
Inhabited by company
of robbers and sheep that’s clumsy,
It’s just a remote province of
foreign warlords that sort of rough.
Our beloved and respected
government again decided
to protect our sovereignty.
Our beloved adversity
is a national trait. Pretty
habit could be, but that’s pity
when we spit at the sky, somehow
we always get it back below.